Szavakat gyűjtünk a papírra a fájdalom és öröm szavait / a lélek felépül / karjaid melegen átfonnak / a hang érccel telitett és elszáll a hínárok fölött / fehér pelyhek hullanak ki fekete szemeidből ki üdvözöl téged születő pillanat / az alvó ember néha kilép a falak közül és észreveszi hogy mély kutakkal és vándorló csillagokkal van körülvéve / zöld moha alatt feküsznek ígéreteink / halott az óra amit az asszony a lemészárolt katona után örökölt / érezzük ahogy az esték megmártanak bennünket az indigószínű tengerben / a szabad ég alatt úszunk / a te hívó tenyered a csillag ami világit / gyöngy a te életed ami a felhőkön gurul / nem mondom ki a neved / a szél és vizek örvényei rólad beszélnek és a szoba ahol játékaim között ülök. /Kassák - 56./
Aucun commentaire:
Enregistrer un commentaire